PirosLapNap
A PirosLapNap az iskolai bántalmazás megelőzését támogató, országos programnap. Október 2-án a résztvevő osztályok arról beszélgettek, milyen közösségben szeretnének élni és tanulni, és mit tehetnek azért, hogy az iskolában mindenki nagyobb biztonságban érezhesse magát.
Ezen a napon a gyerekek közösen átgondolták, milyen a mi osztályunk, mit szeretnek benne a leginkább, és mi az, amin változtatni szeretnének. A beszélgetés során rácsodálkoztak arra, hogy ugyanazt az iskolai helyzetet mennyire másként élhetik meg: meglepődtek például, hogy míg valaki magányosnak érzi magát, addig más épp azt nehezményezi, hogy sosem hagyják békén.
Pedagógusként hiszem, hogy a valódi közösséggé válás, egymás megismerése és elfogadása pontosan itt kezdődik. Kulcsfontosságú, hogy megértsük és elfogadjuk a másik ember érzéseit, gondolatait, hiszen csak ezután válunk képessé arra, hogy figyeljünk és reagáljunk egymás igényeire. Akkor tudjuk biztonságban érezni magunkat, ha megtapasztaljuk, hogy megértenek, elfogadnák és figyelnek ránk. Ez nemcsak a családban alapvető, hanem az iskolában is, ahol a gyerekek a napjuk jelentős részét töltik.
Az elfogadásra nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Ennek szerves része az is, hogy megtanuljuk: amit jelezünk, hogy nem esik jól, azt a körülöttünk lévők nem teszik meg újra. A bántalmazás semmilyen formáját nem fogadjuk el – a 2.b osztály erre mutatott most jelképesen piros lapot.
A közös munka azonban itt nem ér véget. A PirosLap program egész éven át tart, melynek során az osztály folyamatosan elemzi és formálja a saját működését. A program nem kész megoldásokat ad, csupán irányt mutat, és segít abban, hogy a közösségünk tudatosabban, összetartóbban működjön.
Az első, fontos lépést megtettük!
A 2.b osztály példája mindannyiunk számára irányt mutathat, és arra biztatja az iskola többi diákját is, hogy a mindennapokban se féljenek „piros lapot” mutatni a bántalmazásnak. Bízunk benne, hogy a gyerekek a beszélgetések élményeit hazaviszik magukkal, és a családi asztal mellett is folytatódik a közös gondolkodás arról, hogyan figyelhetünk még jobban egymásra. Köszönjük a szülőknek a támogató hátteret, a másodikosoknak pedig a nyitottságot és a bátor, őszinte beszélgetést! Formáljuk közösen olyanná az iskolánkat, ahol mindenki biztonságban és otthon érezheti magát!
