Határtalanul kirándulás Erdélyben 2023. május 08-12.
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2022/1-000023 és HAT-KP-1-2022/1-000026
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 8 208 615 Ft (két pályázat)
Az utazás időpontja: 2023.05.08 - 12. (5 nap)
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia, Erdély
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi utazások Tamási Áron és Orbán Balázs szülőföldjén
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 65 fő
0. nap – Az utazás
Már a tanév elejétől készültünk az útra. Ady és Petőfi verseket másoltunk - illusztráltunk, természeti képződményekről készítettünk beszámolókat, melyeket az út során mondtunk majd el egymásnak. Május 8-án reggel 6.30-tól várakoztunk a buszokra. Ahogy azok megérkeztek, mindent bepakoltunk és felkészültünk a sokunk számára különleges, ismeretlen táj felé történő utazásra.
A határt fél 11-kor léptük át, majd dél körül tartottunk egy hosszabb pihenőt egy egyszerű autós megállóban Erdély kapujánál, Királyhágón. Ezt az 582 méteren lévő akadályt minden autónak le kell küzdenie, mert az autóút csak a hegyen át vezet. Királyhágó az Erdélybe átvezető út, ahol a zöld természet fogadott minket az Erdélyi-medencében. Bár elég erős szél fújt, a látvány nagyon szép volt.
Valahol messze feltűnt előttünk a tordai hasadék, mely különleges természeti képződmény.
A 12 órás utazást utunk vége felé már eléggé elfáradtunk. Akkor voltunk ezek után a legboldogabbak, amikor megérkeztünk a szállásunkra, Zeteváraljára, ahol Domi bácsi várt minket. A házakban kellemes meleg fogadott bennünket a hűvös estében.
A tábor oldalán a sebes és hangos, tiszta vizű folyót, a Küküllőt láthattuk. Ennek partján volt egy mezítláb átjárandó kis medence, amelyben többen vettek talpmasszázst a következő napokban is. A házaink körbevettek egy nagy füves területet, mögöttük focipálya várt bennünket.
Nemcsak a szállás, hanem az étkező is díszes, tágas, szép épület volt. Ízletes, finom és bőséges vacsorával vártak minket, és repetázni is lehetett. Az ételek hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket Magyarországon is ismerünk: csirkehús, paradicsom, pörkölt, az ízesítésük volt kissé eltérő a hazaitól. Italként ízletes teát kaptunk, amely azért volt különleges, mert olyan gyógynövények kerültek bele, melyeket a tulajdonos, maga Domi bácsi gyűjtött a réten.
A hosszú nap, a sok utazás, az új élmények után kellemesen aludtunk el, várva a következő napok eseményeit.
1. nap
Elindultunk Szejkére, ahol megtekintettük a Mini-Erdélyt. Nagyon sok kastély és villa makettjét nézhettük meg. Kisvasútba ülve körbejártuk Transylvánia területét. Vajdahunyad vára, a Bethlen család kiterjedt birtoka, sok kastélya, a világörökség részét is képező műemlékek sora érdekes látványt nyújtott.
A kiállítás megtekintése után megkoszorúztuk Orbán Balázs síremlékét, ahonnan 17 csodaszép székelykapun keresztül mentünk vissza a buszhoz.
Következő állomásunk Székelyudvarhely, ahol egy kis sétára, vásárlásra volt időnk, majd hegyes-völgyes vidéken vezetett az utunk tovább a Székelyvarsági Általános Iskolához. Az iskola számunkra különlegesen kicsi volt, 3 tantermébe 60 kedves, jólelkű és jólnevelt gyermek jár. Ajándékkal készültünk a gyerekeknek és az iskolának. Mindenki hálás örömmel fogadta ezeket, volt olyan kicsi gyerek, aki elsírta magát, amikor megkapta az ajándékot. Ez többünknek könnyet csalt a szemébe.
Miután az iskola udvarán közösen elénekeltük a székely himnuszt, fociztunk egy jót az erdélyi srácokkal.
A szálláson fantasztikus házias vacsoraként a csorbaleves várt bennünket. Vacsora után jó hangulatban csapatfeladatokat oldottunk meg, volt, aki színezett, voltak, akik titkosírást oldottak meg, míg mások érdekes kérdésekre kerestek választ. Ezt követően kimentünk a sötétbe fogócskázni, ahol elemlámpa segített nekünk a tájékozódásban. Olyanok voltunk, mint a szentjánosbogarak az éjszakában.
2. nap
Reggel napsütéses, hideg időben indultunk újabb programjainkra.
Az első hely, ahol megálltunk, a Homoródi -borvízforrás volt. Többen bele is kóstoltak, de magas vastartalma miatt nem ízlett mindenkinek.
Délelőtt 11 óra érkeztünk a Csiki chips gyárhoz, ahol megnéztük, hogyan készítik a Magyarországon is kedvelt chipset. Érdekes volt bepillantani a gyártás folyamatába, de ezt természetesen csak távolabbról tehettük meg a szigorú egészségügyi előírások miatt. Óriási raktárban tárolják a pityókát, ott így nevezik a burgonyát. A munkák nagy részét gépekkel végzik, kevés embert láttunk csak a gépsorok mellett, akik a frissen elkészült burgonyaszirmokból kiválogatták a rosszakat és hibásokat. A látogatáson vezető kisért minket, aki elmesélte a gyár történetét, valamint a chips előállításának azokat a lépéseit is, amelyeket nem láthattunk. Az üzemben eléggé meleg volt, a ruhánk pedig átvette az olajszagot, amit még a buszban is sokáig éreztünk magunkon.
A gyárlátogatás után indultunk tovább a Csomádban található, gyönyörű Szent Anna-tóhoz. Útközben láttunk medvéket, ami akkora szenzáció volt, hogy sofőrünk, Csaba bácsi a busszal visszatolatott, így le is tudtuk fotózni őket. Amikor megérkeztünk a hegytetőre, elfogyasztottuk finom, svédasztalos, hideg ebédünket, majd a tóhoz gyalog, egy meredeken lejtős ösvényen folytattuk az utunkat. Mivel a tó hegyek között fekszik, a visszhangot is kipróbálhattuk – és működött A tó partján egy félholt piócát is találtunk, amiről tanárunk, Judith néni sok érdekességet mesélt. Kicsit megpihentünk, gyönyörködtünk a csodás kilátásban. Mindannyiunknak szép élmény volt az egykori vulkán kráterében létrejött tó.
A délután újabb programja a Mohos-tőzegláp volt. Európában is ritka ez a természeti képződmény, ahol a mai napig látható egy olyan növényfaj, a tőzegrozmaring, amely már a jégkorszakban is itt élt. Vezetéssel jártuk be a láp látogatható részeit, a billegő fadeszkákon libasorban lépkedtünk. Elmentünk egy fekete vizű tó mellett, amelyben sem növény, sem állat nem él. Nagyon tetszett nekünk, amikor a tó közvetlen közelében többen egyszerre a levegőbe ugrottunk a fadeszkákról, majd visszahuppanva a deszkákra a tó vize hullámozni kezdett – ilyen a láp.
Késő délután indultunk vissza a szállásunkra.
3. nap
Reggel verőfényes napsütésben indultunk a Keleti-Kárpátokban található Békás-szoros felé. Útközben megálltunk Gyergyószentmiklóson, hogy egy kicsit szabadon körülnézzünk. Épp aznap érkeztünk a településre, amikor a Salamon Ernő Gimnáziumban hagyományőrző napot tartottak, amit mi is meglátogathattunk. E nap sajátossága, hogy az iskola összes tanulója és tanára a legkülönbözőbb székely népviseletben érkezett, tantermeiket érdekes elnevezésű múzeumi szobaként (Nesze neked laska, Székely spájsz; Ha nálunk jár guzsalyasban, lassan járjon; A mi örökségünk: tű, cérna, anyag; Székely fogadó…) rendezték be, ahol interaktív foglalkozást vagy bemutatókat, előadásokat tartottak. Ételek kóstolására és különleges karkötő készítésére is volt lehetőségünk.
Búcsúzásként közös csoportkép készült az iskola előtt a székely és magyar fiatalokkal, és már indultunk is tovább. A buszon ismét az előzetesen gyűjtött érdekességekből olvastunk fel egymásnak a Békás-szorosról és a Gyilkos-tóról. Hallottunk arról, hogyan keletkeztek, és hogy milyen legenda övezi a tavat.
A Békás-szoroshoz kanyargós szerpentin vezetett. Egy óriás méretű szikla, az Oltárkő közelében szálltunk le a buszról, és libasorban vonult végig a szoroson, a Békás-patak mellett, sziklák között, alagútban, hajtűkanyarokban a közel 70 fős csoportunk. Különleges élmény volt ez is mindenki számára.
Következő állomásunk volt a kísérteties Gyilkos-tó. A legenda valóságosnak tűnt, amikor a tóból kibukkanó hegyes ágmaradványokat megláttuk. A rozsdás-vörös színű vízből felfelé meredező fatörzsek csonkjait néztük meg a partról, majd többen farönkökön átkelve másztak fel az üvegfalú kilátóba, hogy fentről nézhessenek rá a tóra.
Finom, parázson sült gyergyói kürtöskalácsot is kaptunk, a bazárban pedig emléktárgyak, ajándékok vásárlásra is volt lehetőség.
A szállásunkra vezető út során megálltunk a zetevári víztározónál, a gátnál és az egymással összefolyó két folyó vízszintjét szabályozó zsilipnél.
Vacsoránk szabad levegőn készített grillpecsenyék sora volt. Amíg a finomságok készültek, a fiúk fociztak egy jót, Vacsora után évfolyamtársaink születés- és névnapját ünnepeltük meg ízletes és különleges jégkrémtortákkal, majd az estét egy hatalmas tábortűz, zene és tánc zárta.
4. nap
Elérkezett kirándulásunk utolsó reggele, és tudtuk, hogy hosszú út vár még ránk hazafelé. Reggeli és bepakolás után indultak is buszaink, de természetesen ez a nap is tartogatott még élményeket számunkra. A tordai-hasadék legendáját meghallgattuk az út során, keresztülmentünk Csucsán, Ady Endre Csinszkájának kastélya mellett, majd Tamási Áron sírjánál felidéztük Ábel alakját a korábban közösen megtekintette Ábel a rengetegben című film alapján, majd elhelyeztünk iskolánk koszorúját és folytattuk az utat.
Parajd volt következő állomásunk. Ritka élményben volt részünk, amikor a busz megállt a sóbánya bejáratánál és elindultunk a bánya mélyébe a sok-sok lépcsőn. Lent a mélyben egy hatalmas csarnok várt minket, játszótérrel, pihenőkkel és kellemes, nyugtató, hűs levegővel. Minden csillogott a kövekbe rejtőző sókristályoktól, bizonyára mi is egészségesebbek lettük az ott töltött órák után. A bánya turisták által látogatható részén szabadidős tevékenységet folytató: pingpongozó, tollaslabdázó, ugrálókötelező családokkal találkoztunk, valamint megtudtuk, hogy esküvők, egyházi szertatások helyszíne is ez a hatalmas terem.
A sóbánya meglátogatása után már csak a hazafelé vezető út várt ránk. Hosszabb megállónk ismét Királyhágón volt, majd menet közben áthaladtunk Nagyváradon, a híres, sok emléket őrző erdélyi városon. Ismét láttuk a bánffyhunyadi cifra palotákat, majd elértük a román-magyar határt. Estére érkeztünk Berettyóújfaluba, ahol még egy kellemes meleg vacsora várt bennünket, azután már csak a főváros volt a cél.
Késő éjjel értünk iskolánk elé, ahonnan fáradtan, de rengeteg emlékkel gazdagodva térünk haza otthonainkba.
A kirándulásunk legkülönlegesebb élménye az a felismerés volt, hogy több száz kilométerre Magyarországtól él egy nép, a székelyek, akik őrzik és tisztán, választékosan beszélik a magyar nyelvet. Vannak szavaik, melyeket mi más elnevezéssel ismerünk: például a pityóka, ételeik magyaros ételek, apró változattal (puliszka), házaik előtt szépen díszített székelykapu várja az arra járókat. Színeikből az élénk sárga hiányzik, a minták között pedig sokféle virágminta fedezhető fel. A természettel összhangban tudnak élni, a füvek-növények gyógyító erejét összegyűjtik. A települések több kilométerre találhatók egymástól, tanyáikon állatneveléssel és növénytermesztéssel is foglalkoznak.
A zöld természet, a hegyek-völgyek kanyargása, a barátságos, segítőkész székely emberekkel való megismerkedés csodaszép emlék lett mindannyiunk számára.
A kirándulásról készült képeket a Fotóalbumban lehet megtekinteni.
Az erdélyi kirándulásról készült tabló az iskola folyosóján.
Az erdélyi útról hazatérve a következő hét péntekjén az osztályfőnöki órán beszámolót tartottunk a felső tagozatos tanulóknak. A kirándulásról készített élvezetes beszámolókat a fenti leírás alapján és Cser Karolina prezentációjával színesítve mutattuk be.
Projektvezető: Varga Judith
Kísérő tanárok: Urbánné Bajkai Edit, Forgóné Vasvári Ildikó, Juhász Katalin, Árva Katalin, Cser Erika
A kiránduláson résztvevő diákok és a projektvezető tájékoztatója az iskola tornatermében.
Varga Judith, szervező pedagógus
Határtalan kirándulás Felvidéken 2022.06.27-30.
Pályázati azonosító: HAT-19-01-0971
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 2 340 430 Ft
Az utazás időpontja: 2022.06.27- 30.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Szlovákia
A tanulmányi kirándulás témája: A szabadság útján, a nagy elődök nyomában, a szepesség kincseivel
Résztvevő évfolyam: hatodik osztály, 44 fő
A 2022-es tanévben iskolánk tanulói három alkalommal is ellátogathattak határon túli magyar területekre. Két alkalommal Erdélyben voltak, harmadjára Szlovákiába, Felvidékre utazhattak el.
Négy napunk volt felfedezni Felvidék természeti kincseit és magyar vonatkozású kulturális értékeiből, örökségeiből ízelítőt kapni.
Utazásunk már a nyári szünet idejére esett és Besztercebányán kezdődött. Az egykori Zólyom vármegyei bányaváros a Garam és a Bisztrica- patak összefolyásánál lévő völgyben fekszik, magas hegyekkel körülvéve.
A város főterével, történelmi vonatkozásaival rekkenő hőségben ismerkedtünk meg. A várost IV. Béla emelete városi rangra, a gótikus erőd templomban 1620-ban Betheln Gábor tartott országgyűlést, amely királlyá is választotta, később Rákóczi Imre és Thököly kurucai foglalták el a várost, majd a császáriakhoz kerülve Mária Terézia püspökséget alapított.
Az utunkat már szakadó esőben folytattuk a közelben lévő Magas- Tátra tengerszeméhez, a Csorba- tóhoz. Érkezésünkkel az eső is elállt, és a meseszép tó tiszta vízében visszatükröződtek a 2000 méter magas havas csúcsok. Egy 53 méter magas fa kilátóból egy csodaszép panoráma részesei lehettünk. A természeti szépségeivel feltöltődve egy újabb, váratlan esemény részeseivé váltunk. A fiúk legnagyobb örömére belecsöppentünk egy luxusautós felvonulásba, az OneLife Rally rendezvényre. A kakaslomnici szállásunkra már három meghatározó élménnyel gazdagodva érkeztünk meg.
Másnap a Lomnici-csúcs felé vezetett utunk. Kabinos és kötélpályás felvonóval érkeztünk fel 1700 m magasra, a Kő-pataki-tó morénáihoz és a csillagászati és meteorológiai obszervatóriumhoz. Innen kőtengereken át vezetett az utunk a Tar-pataki vízesésekhez, majd tovább Ótátrafüredre, ahová az esőkabátok ellenére is bőrig ázva érkezett meg az elfáradt csapatunk. A 12 km esőben és nem könnyű terepen megtett gyaloglást a szállásra érve már el is feledték a gyerekek, mert mindenkinek kedve volt elmenni a közeli élelmiszerboltba.
Harmadnap a Pienini Nemzeti Park területén lévő Dunajec, lengyel-szlovák határfolyóhoz mentünk tutajozni. Öt tutajon utazva csodálhattuk meg, ahogy a folyó látványos szurdokvölgyben töri át a Pieninek mészkővonulatát, melyet évmilliók alatt vágott be a sziklába.
Hazafelé a Poprád folyó partján fekvő Késmárkon haladtunk át, amely Zrínyi Ilona második férje, Thököly Imre kuruc vezér és erdélyi fejedelem szülővárosa. A vörös színű evangélikus templomban van a mauzóleuma, a fejedelem palástjával ás zászlóival, itt helyezték el a Nikodémiából idehozott eredeti sírkövet is.
Utolsó nap Poprád városka látogatásával kezdtük, a helyi édességek, italok vásárlása sem maradhatott el. A lakóházak mögött kimagasló csipkés hegycsúcsok látványa örökre belevésődtek az emlékezetünkbe. Az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott Dobsiani-jégbarlang, a jégkorszakból megmaradt 25 méteres jég magasságával méltán foglalja el helyét a listán.
Felvidéki utazásunk során igazi kulturális és természeti gyöngyszemeket sikerült meglátogatni.
Varga Judith, pedagógus
A felvidéki kirándulásról készült tabló az iskola faliújságján.
Határtalanul Erdélyben II. 2022. május 23-27.
Pályázati azonosító: HAT-20-01-1187
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 3 675 000 FT
Az utazás időpontja: 2022.05.23 -27.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia
A tanulmányi kirándulás témája: Emlékút az 1000 éves határ mentén
Résztvevő évfolyam: Nyolcadik évfolyam 44 fő
A határon átérve első állomásunk Királyhágó csodálatos panorámája volt. Innen indultunk tovább Zeteváraljára, a Hargita hegy lábainál, a Küküllő folyó partján fekvő szálláshelyünkre.
A csodaszép szállásunkról utunkat másnap Székelyvarság felé vettük, ahol a József Attila Általános Iskolában tettünk látogatást. Betekintést nyerhettünk egy tanyasi iskola életébe, ahol az óvodától a nyolcadik osztályig kevesebb volt a diákok létszáma, mint amennyien mi érkeztünk. A felső tagozaton egyetlen egy osztály volt, amelyben ötödikesek, hetedikesek és nyolcadikosok vegyesen voltak és ugyanazt a tanórát hallgatta mindhárom osztály. Búcsúzóul csoportunk, a varsági gyermekekkel közösen elénekelte az ének órán megtanult székely himnuszt. A Békás-szoros felé vezető utunkat, Gyergyószentmiklóson ropogós, meleg pityókás kenyerek vásárlásával szakítottuk meg, amelyet jóízűen el is fogyasztottunk a a mészkőszurdok meredek hegyoldalai alatt. A gyermekek beszámolói szerint is rengeteg természeti csodát láttak ezen a területen, a sziklákat egyesek meg is mászták, illetve voltak akiket a bazársor ajándékkínálata nyűgözött le. A friss levegő beszippantása igazi kincs volt a pesti gyerekeknek.
Az elgátolással keletkezett Gyilkos-tó felé, a buszon meghallgattuk a tó legendájának történetét. A tó partján megebédeltünk, parázson sült kürtöskalácsot ettünk, felmásztunk az újonnan megépült üveg teraszra, ahol teljes panoráma nyílt a a tóra és vidám hangulatban tértünk haza. Egy kis esti közös játék után már jólesett a pihenés a hegyekkel átölelt zeteváraljai szállásunkon. Csütörtöki napon búcsút vettünk zeteváraljai szállásunktól és elindultunk Székelyudvarhelyre, ahol megnéztük az Emlékezés terén lévő 13 híres történelmi személyiség mellszobrát. Rövid városi sétánkat befejezve Szejkén, a Mini Erdély Parkban minden csoport meg kellett keresse és csoportfényképet készítsen a kijelölt egyik erdélyi vár makettjéről. A feladat után folyattuk a Mini Erdély Park felfedezését, ki vonatozással, ki mesenézéssel. A Székely legendárium meséit a tanulóink és mi tanárok is mindenbe belefeletkezve "szájtátva" néztük, hallgattuk a kivetítő mozivásznán. Miután Orbán Balázs, székely polihisztor sírjánál leróttuk tiszteletünket, elindultunk sóvidék felé. A parajdi -sóbánya méreteivel nyűgözte le a diákjainkat, a sóajándékok, lángos, kürtöskalács vásárlása után a hosszú utazás Nagyváradon ért véget, ahol fáradtan foglaltuk el a Posticum szobáit. Reggeli után, még a városnézés előtt, a 10 fős csoportok elvégezték a feladataikat, beszámolót írtak, székelykaput színeztek, térképet rajzoltak és kvíz feladatokat oldottak meg. A nagyváradi városnézésünkön sétáltunk a Sebes- Körös partján, megtekintettük a Ady és Léda találkozási helyét, az EMKE kávézóját, majd a Holnaposok szoborcsoportját kerestük fel, amely Ady Endre által alapított Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázolja: Ady Endrét, Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Emőd Tamást mutatja be egy kávéházi asztal körül. A múzeumban megérintve Ady szellemétől Ady verseket olvastak fel a tanulóink és látogatásunkat Ady szobrának megkoszorúzásával fejeztük be. A meleg időnek köszönhetően pihenésként, elfogyasztottunk egy -egy hűsítő fagylaltot, üdítőt az évszázados épületek között fekvő sétálóutca teraszain.
A közös tanulmányi utunkat, Berettyóújfaluban egy utolsó, közös vacsorával fejeztük be. Jó szívvel, örök élményekkel tértek haza Budapestre, a nyolcadikos Szűcs Sándor Általános Iskola tanulói.”
Varga Judith, pedagógus
Határtalanul Erdélyben I. (2022.május 2-6.)
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2021/1-000693
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 4 016 690 Ft
Az utazás időpontja: 2022.02-06.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi barangolás Orbán Balázs nyomában
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 35 fő
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2021/1-000321
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 3 982 152 Ft
Az utazás időpontja: 2022.02-06.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia, Székelyföld
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi barangolás Orbán Balázs nyomában
Résztvevő évfolyam: hetedik osztály 35 fő
A Határtalanul pályázat keretében 7. évfolyamos diákjaink Erdélybe látogattak május 2-a és 6-a között.
Hétfőn korán indultunk két busszal, 66 diákkal és 6 pedagógussal ill. kísérővel. Az első napunk nagyrészt utazással telt, 12 órát buszoztunk a szálláshelyig, és csak egy látnivalóra álltunk meg a kötelező pihenések mellett. Ez a hely Orbán Balázs erdélyi polihisztor sírja volt Szejkefürdőn. Estére értünk Zeteváraljára, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. Kedves fogadtatás és finom vacsora várt minket.
A második napon megkezdődött Erdély felfedezése, aznap több, mint 16 km-t gyalogoltunk. Iskolalátogatással kezdtük a napot, Székelyvarságon egy kis létszámú, hegyi iskolát néztünk meg. Nagy szeretettel és kaláccsal fogadtak minket, cserébe mi is ajándékokat vittünk a gyerekeknek. Búcsúzáskor együtt elénekeltük a Székely-himnuszt, megható pillanat volt. Folytatva utunkat, bejártuk a közeli hegyeket, felmentünk a Csorgókő vízeséshez, és megnéztük a Küküllő folyó forrását. Székelyudvarhelyen sétáltunk, a gyerekeknek szabad sétát engedélyeztünk a városban. Megnéztük a helyi piacot is. Hazafelé tartva megcsodáltuk a zeteváraljai víztározót, amely hatalmas méretével mindenkit elkápráztatott.
Harmadik napunk programja is sok gyaloglással járt. Feladatul kapták a gyerekek, hogy Máréfalván áthaladva megszámolják a falu székelykapuit. Cifrábbnál cifrábbakat láttunk, Varga Judith tanárnő mindent elmesélt róluk. Tovább haladva Homorodfürdőn megkóstoltuk a borvizet, ami szénsavas ásványvíz, és a helyiek a savanyú bor feljavítására használták. Csíkszeredán áthaladva megérkeztünk Csíkszentsimon községbe, ahol a Csíki sörgyárat, illetve csipszgyárat jártuk végig, itt kóstolót is kaptunk. Ezt követően hatalmasat túráztunk a Szent Anna-tóhoz és a Mohos tőzegláphoz. Medvét sajnos ezúttal sem láttunk, bár csak kicsivel maradtunk le róla, mert az utánunk érkezőket már nem engedték be a látogatói területre medveriasztás miatt. Végül felmeneteltünk a Torjai büdösbarlanghoz, melynek lezárt bejáratánál veszélyes ücsörgést próbálhattak ki a bátrabbak: a barlangból kiáramló gázok vérbőséget okozva érdekes, bizsergető érzést váltanak ki az arra fogékonyakból.
A negyedik napon a Békás-szoros gyönyörű természeti csodáit jártuk végig. Itt alkalmunk adódott helyi bazárokban az otthoniaknak szuvenírt vásárolni. A Gyilkos-tóhoz mentünk ezt követően, melyet egy lengőhídon keresztül lehetett megközelíteni, nagyon izgalmas volt. Judith tanárnő ezeknek a természeti képződményeknek az eredetéről, keletkezésükről is mesélt földrajzi megközelítésben is és legendák tekintetében is. Gyergyószentmiklóson sétálva megcsodáltuk a helyi középiskola hatalmas épületét, melynek homlokzatán a mai napig magyar címer díszeleg.
Esténként az öt csapatra osztott gyereksereg Erdéllyel kapcsolatos különböző feladatokat oldott meg, melyhez kapcsolódóan folyamatosan volt lehetőség plusz pontokat gyűjteni, így versennyé alakult a játékos tanulás. Akik nem fáradtak el a nagy túráktól kellőképpen, az itthonról vitt sportszerekkel tudták energiáikat levezetni.
Pénteken, utolsó napunkon korán keltünk és indultunk haza. Erre a napra sajnos már csak egy programot tudtunk beiktatni, ez a parajdi sóbánya volt. A bánya akkora, hogy busz visz le a látogatói szintre. Ott aztán mindenféle szórakozási, étkezési, kulturális lehetőség van, csak győzze az ember pénztárcája. Egy önálló kis kápolna is üzemel a bánya gyomrában, itt egészséges, gyógyulásra alkalmas levegőt belélegezve imádkozhatnak a hívek. Judith tanárnő ezek után kürtős kaláccsal kedveskedett a gyerekseregnek. Átérve a határon Berettyóújfalun még várt ránk egy finom búcsúvacsora.
Judith tanárnő, aki a pályázat írója, lebonyolítója volt, maga is székely lány, rengeteget mesélt Erdélyről, a székelyekről és saját gyermek- illetve felnőttkori élményeiről. Nagyon sok minden új dolgot tudtunk meg a történeteit hallgatva, ezúton is köszönjük neki!
Úgy gondolom, ez az ötnapos tanulmányi kirándulás nagy élmény marad minden hetedikes diáknak, és a kísérő kollégáknak is. Célját, hogy a magyar gyerekek jobban megismerjék a történelmi Magyarország részein maradt emberek múltját, jelenét, mindenképpen elérte. Azt gondolom, hogy ezen felül a hetedik évfolyam diákjait is közelebb hozta egymáshoz.
A kirándulásról készült képeket a Fotóalbumban lehet megnézni.
Szentes Dorottya, kísérő
Az erdélyi kirándulásról készült tabló az iskola faliújságján.
Korábbi évek Határtalanul kirándulásainak pályázati adatai és beszámolói
Határtalanul kirándulás Felvidékre - megvalósult 2018 októberében
Pályázati azonosító: HAT-18-01-0458
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 2 640 000 Ft
Az utazás időpontja: 2018.10.02.-05.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Szlovákia
A Tanulmányi kirándulás témája: Nagyjaink nyomában a Felvidéken
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 44 fő
A Szűcs diákjainak határtalan élménye a Felvidéken
2018. október 2. reggel 6.40: iskolánk elől 44, meglehetősen álmos 7. osztályossal indult el buszunk a szemerkélő esőben. Ezzel vette kezdetét az a 4 napos felvidéki kirándulás, melynek emlékét azóta is szívesen idézzük fel. Hadd meséljünk most ezekről!
A magyar-szlovák határ szinte észrevétlen átlépése után két olyan irodalmi személy emlékházát tekintettük meg, akiknek nevét ismertük, bár életükről vajmi keveset tudtunk. A két helyszín Szkabonya, Mikszáth Kálmán emlékháza és Alsósztregova, a Madách-kúria volt.
Már az autóbuszon találkoztunk a palóc nyelvjárással, idegenvezetőnk ugyanis ezen vidékről származik. Így nem tűnt meglepőnek az emlékházakban vezetőink palóc beszéde, viszont valóban nagyon figyelnünk kellett, hogy megértsük a magyar szavakat. Az ember tragédiájának rövid ismertetése és a műből készült kiállítás rendkívül érdekes és élvezetes volt. Ezen a napon jártunk Fülek várában is, ahonnan – aki megmászta az igencsak egyenetlen és csúszós kőlépcsőket – nagyon szép látvány: a környező vidék tárult a szemünk elé. A szállásra már meglehetősen fáradtan és éhesen érkeztünk. Bőséges és finom vacsora és kényelmes szobák vártak ránk. Este a csapatunkkal közösen felelevenítettük az elmúlt nap eseményeit, bejelöltük a térképen, merre jártunk aznap. Ez a közös beszélgetés- feladatmegoldás a következő napokban is része volt az esti programnak.
Másnap buszunkkal a hegyek közt kanyargó utakon érkeztünk meg Selmecbányára, Európa ezüstbányászatának egykori központjába. A sok kincsről, azok eredetéről szóló mondák, legendák meghallgatása után mi is lementünk a bányába. Izgalmas és érdekes volt köpenyben, fejünkön sárga védősisakban menni lépcsőn le, szűk járatokon keresztül, ahol utunkat csillék szegélyezték. A különleges, szinte a sziklákra épült város utcáin való sétánk után indultunk tovább: egy már ismert költőnk, Balassi Bálint egykori szülőhelye, Zólyom vára volt az következő állomásunk. A napot Besztercebányán zártuk, ahol szabadon nézelődhettünk az Óvárosban.
A 3. napon – immár ragyogó napsütésben – tettünk látogatást a Gombaszögi-barlangban. A csodás föld alatti termek,a boltozatról spagettiként függő cseppkövek, a képzeletnek szárnyat adó, cseppkőből készült természeti alakzatok (mint például Hófehérke és a 7 törpe, a homok helyett fejét kőbe rejtő strucc, vagy a 3-fülű nyúl) vártak bennünket. Rozsnyó és a székesegyház megtekintése után indultunk Betlérre, az Andrássyak gyönyörű kastélyába. Különösen érdekesnek találtuk a vadászkastély távoli vidékekről hozott állatait: a teknőst, az elefántot. A vacsora után most is elkészült a csapatokban a térképen való aznapi útvonal-bejelölésünk, majd képregényben foglaltuk össze a nap eseményeit.
A 4. napon két helyszín várt még ránk. Bátkán az ottani magyar alapiskola 6. osztályának tantermébe nézhettünk be, majd irány Kassa. A hatalmas székesegyház, II. Rákóczi Ferenc sírja,a Rodostói ház – megannyi érdekes látnivaló. Kíváncsian hallgattuk mindazt, amit vezetőink megosztottak velünk. Különleges érzés volt Rákóczi fejedelem sírjánál, koszorúnkat elhelyezve, elénekelni a magyar Himnuszt.
2018. október 5. 18 óra: a 44, 7-es diák élményekkel telve, kissé fáradtan megérkezett az iskola elé, ezzel ért véget Felvidéken tett kirándulásunk. A szállásunkon esténként megírt élménybeszámolóinknak hála az emlékek bármikor újra felidézhetőek lesznek.
Nagyon szép táj a Felvidék, már szinte hiányzik az autóbusz, amely újra útnak indul velünk valami különleges helyre.
Juhász Katalin, pedagógus
Határtalanul kirándulás Felvidékre - megvalósult 2017 októberében
Pályázati azonosító: HAT-17-01-0345
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 2 640 000 Ft
Az utazás időpontja: 2017. 10.10-14.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Szlovákia
A Tanulmányi kirándulás témája: A középkori lovagvilágtól az újkori szabadságharcokig
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 44 fő
A Határtalanul pályázat célja, hogy a szomszéd országok magyarságának történelmi, irodalmi emlékhelyeit, épületeit, szokásait megismertesse a diákokkal. Lehetőség van felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és délvidéki tanulmányi kirándulások közül választani.
Mi Felvidék mellett döntöttünk, amely Szlovákiához tartozik. 2017 októberében oda indultunk el 44 hetedikes tanulóval.
A pályázatnak volt egy előkészítő szakasza. Ennek során a gyerekeket 4 fős csoportba osztottuk, és Felvidék történelméből, irodalmából, hagyományaiból, népszokásaiból kellett nekik kiselőadást készíteniük és megosztaniuk egymással.
A kirándulás során légkondicionált busszal utaztunk, és egy idegenvezető mesélte el a tudnivalókat. Kokova Linián egy ifjúsági szállóban volt a szállásunk, onnan indultunk el mindennap.
Megnéztük a bányavárosokat, ahol a középkorban az aranyat, ezüstöt, rezet bányászták, s készítették belőle a pénzt. A körmöcbányai pénzverdében az első Mátyás-érmék egyikét is megtekinthettük. Másnap Alsósztregovára kirándultunk, Madách Imre kúriájába. Életének bemutatása mellett egy interaktív kiállítás segítette Az ember tragédiája című művének megértését. A napot a füleki várban zártuk, mely a Thököly-féle felkelés fontos helyszíne volt. A Tátra hófödte csúcsaiban is gyönyörködhettünk, majd Lőcsére indultunk. A városháza számos filmben szerepel, de ezek nem adhatják vissza teljesen a szépségét. A mellette álló szégyenketrecbe főleg bűnös asszonyokat zártak. Ezután a szepesi várban, Szlovákia legnagyobb várromában tettünk sétát, ahol Mátyás király korabeli fegyverek, kínzókamra, fürdőhelyiségek tették érdekesebbé a látogatást.
Az utolsó napunkon meglátogattunk egy szlovákiai magyar iskolát Rimaszombatban. Az igazgatóhelyettes asszony mesélt az oktatásuk érdekességeitől. Tanulóinkra azt volt a legnagyobb hatással, hogy ott az ötös osztályzat az egyes, és az egyes az ötös. Bemehettünk két osztály órájára, a felsősökkel meg is ismerkedhettünk, beszélgethettünk. Majd Kassára indultunk. Ott a legtöbb időt a Rodostó-házban töltöttük, mely II. Rákóczi Ferenc rodostói házának mása. A fejedelem ebédlőjét, számos, saját kezűleg faragott tárgyát, trónszékét is megcsodálhattuk. Az esti órákban érkeztünk vissza Budapestre.
A pályázat lezárásaként megosztottuk élményeinket a hatodikos diákokkal, rendeztünk egy kiállítást a gyerekek által útközben megoldott feladatokból, az idegenvezetőtől hallott történeteket meséltük el nekik. Nagy hatással volt ez rájuk, és remélik, hogy nekik is sikerül jövőre nyerni a pályázaton.
Élménybeszámoló a 7. b-s Koltai Laura tollából:
Az egész kirándulásunk nagyon jó volt, de a legjobb résznek az Ótátrafüreden tett látogatásunk bizonyult. Mikor a buszból kiszálltunk, olyan volt, mintha egy mesevilágban lennénk. Mosolyogva néztem a hósapkás óriást, a Tátrát, és az is mintha mosolyogva nézett volna vissza rám. Megnéztük a Grand Hotelt. A falu szintén szép volt, számos hotellé alakított házat néztünk meg. A hotel mellől elengedtek minket kicsit vásárolgatni és járkálni a környéken. Én és pár barátnőm a cukrászda felé vettük az irányt. Ezután teli hassal indultunk el felkutatni az összes szuvenírboltot. A vásárlás után a busz kikanyarodott a parkolóból, de még az elindulás után is az előttünk tornyosuló magaslatot bámultam, s közben megpróbáltam odafigyelni az idegenvezető történeteire is. Az óriási hegység egyre kisebb és kisebb lett, majd végül teljesen eltűnt a házak között.