London egy tanuló szemével

Az idegennyelv tanítása kiemelten fontos. Iskolánkban már első osztályos koruktól tanulnak angol nyelvet a gyerekek. A nyelvtanulás hosszadalmas és fáradságos tevékenység és nem is biztosan az iskolapad a legjobb hely rá. Sőt! Pár nappal ezelőtt érkeztek haza tanulóink a londoni kirándulásról, ahol közvetlenül ízlelhették meg az angol nyelvet. Az utazásról készült beszámolót Horváth Anna 7.a osztályos tanulónk készítette.

Emlékszem, mennyire örültem, amikor édesanyám közölte, hogy mehetek Londonba. Rögtön el is kezdtem tervezgetni, pakolászni, na meg persze izgulni.

Az iskolából sorra jöttek az értesítő papírok az utazásról, a szülői értekezletek, és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy hohó, egy hét múlva indulunk.

Március 9-én, vasárnap volt a gyülekező az iskola melletti kis parkolóban. Sorra jöttek a gyerekek és a szülők – összesen negyvenen - hatalmas bőröndjeikkel. A könnyes búcsú után felszálltunk nagy, sárga, emeletes buszunkra, elhelyezkedtünk, és elkezdődött az utunk.

Nem tudom pontosan mennyi idő telt el az indulás óta, de egyszer csak megálltunk az út szélén, amit kicsit furcsának találtunk, ugyanis WC az nem volt, bármerre is néztünk. Pár perc múlva értesültünk arról, hogy lerobbant a busz, órákat vártunk, de mindenki nagyon türelmesen várta a „felmentő” járatot.

A nagy csúszás miatt kicsit variálni kellett a programon, mégpedig úgy, hogy kihagytuk a vasárnap délutáni városnézést Passauban, és a hétfői rochesteri látogatást is.

Kemény éjszakánk volt, nehézkesen ment az alvás a buszon.

Másnap reggel kicsit álmosan ugyan, de jókedvűen keltünk. Fél 2 körül értünk Doverbe, ahol távolról megnéztük a híres fehér sziklákat, és bedobtunk néhány kavicsot a gyönyörű tengerbe. Visszaszálltunk a buszra, és továbbindultunk Canterbury felé.

Ebben a gyönyörű városban egy kis séta után megnéztük a Canterbury katedrálist amely mindenkit lenyűgözött ablakaival, termeivel.

Miután kijöttünk, elengedtek minket egy kis időre sétálgatni, vásárolgatni.

Visszaszálltunk a buszra, és többször már nem is álltunk meg, hanem egyenesen Londonba mentünk. Itt mindenki megtudta, hogy melyik család fogja neki a szállást nyújtani, és mikor megérkeztünk a „gyülekező helyre”, mind a 75 fő "hazament". Én és két barátnőm egy nagyon kedves, fiatal házaspárhoz kerültünk, akiknek van egy aranyos kislányuk, és egy süket kutyájuk, Harvey. Először körbevezettek minket gyönyörű, emeletes házukban, majd megvacsoráztunk, és mivel nagyon elfáradtunk,nemsokára le is feküdtünk.

Másnap reggel egy jó kis pirítós kenyér után, az „örökbefogadónk” kiszállított minket a találkozási ponthoz, és amikor mindenki összegyűlt elindultunk London belvárosa felé.

london_szemeben.jpg

Körbejártuk a páratlan gyűjteménnyel rendelkező British Museum-ot, majd tanáraink hosszú pórázra engedtek minket, ugyanis kisebb csoportokba rendeződve vásárolhattunk az Oxford Street-en. Ezután visszaszálltunk a buszra, és elmentünk a London Eye-hoz. Itt először megnéztünk egy 4D-s rövidfilmet az óriáskerékről, majd pedig felmentünk a 20-25 fős kapszulákba, és a világ egyik legmagasabb kerekéről láthattuk szinte egész Londont.

Kb. fél hétkor értünk vissza a megállóba, ahol már ott vártak családjaink.

A következő napokban rengeteg látványosságot, érdekességet néztünk meg, kiemelkedő volt például a Madame Tussaud panoptikum, ahol hírességek viasz alakját tekinthetjük meg, fényképezkedhetünk velük. Nagyon jól éreztük magunkat még a Természettudományi múzeumban, a Covent Gardenben, ami az utcazenészek, a pantomimesek és egyéb művészek kedvelt tartózkodási helye, a Nemzeti Galériában és a St. James' parkban, ahol a mókusokat a kezünkből etettük.

Megtekintettük  a Buckingham palotánál az őrségváltást, a Downing street 10-et, Piccadily Circust, kínai városnegyedet, Trafalgar teret.

Visszafele megálltunk Greenwich-ben, ahol egyszerre állhattunk a Föld keleti és nyugati féltekén. Tettünk egy sétát Brugge-ben, ez a város csodálatos volt a jellegzetes flamand házaival és páratlan atmoszférájával. Melken is megálltunk, megnéztük az apátságot.

Nagyon izgalmas volt belecsöppenni az angol emberek mindennapjaiba, jó volt, hogy náluk lakhattunk, mert ezáltal sok tapasztalatot szereztünk, sokat tanultunk.

Bár az utunk egy kis kellemetlenséggel indult, úgy gondolom, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, az út további része kárpótolt minket. örülök, hogy eljuthattam ebbe a gyönyörű városba.

Horváth Anna, 7.a osztályos tanuló

Az írás az ujpest.hu oldalon is megjelent.