Határtalanul a Felvidéken

Második alkalommal pályáztunk sikeresen a Határtalanul programra. Az idén is a Felvidéken jártak hetedikeseink, de most egészen más tájakon, mint tavaly. A kirándulásról Juhász Katalin magyar szakos pedagógus készített beszámolót.

A Szűcs diákjainak határtalan élménye a Felvidéken

2018. október 2. reggel 6.40: iskolánk elől 44, meglehetősen álmos 7. osztályossal indult el buszunk a szemerkélő esőben. Ezzel vette kezdetét az a 4 napos felvidéki kirándulás, melynek emlékét azóta is szívesen idézzük fel. Hadd meséljünk most ezekről!

A magyar-szlovák határ szinte észrevétlen átlépése után két olyan irodalmi személy emlékházát tekintettük meg, akiknek nevét ismertük, bár életükről vajmi keveset tudtunk. A két helyszín Szkabonya , Mikszáth Kálmán emlékháza és Alsósztregova, a Madách-kúria volt.

acsoportkep-web.png

Már az autóbuszon találkoztunk a palóc nyelvjárással, idegenvezetőnk ugyanis ezen vidékről származik. Így nem tűnt meglepőnek az emlékházakban vezetőink palóc beszéde, viszont valóban nagyon figyelnünk kellett, hogy megértsük a magyar szavakat. Az ember tragédiájának rövid ismertetése és a műből készült kiállítás rendkívül érdekes és élvezetes volt. Ezen a napon jártunk Fülek várában is, ahonnan – aki megmászta az igencsak egyenetlen és csúszós kőlépcsőket – nagyon szép látvány: a környező vidék tárult a szemünk elé. A szállásra már meglehetősen fáradtan és éhesen érkeztünk. Bőséges és finom vacsora és kényelmes szobák vártak ránk. Este a csapatunkkal közösen felelevenítettük az elmúlt nap eseményeit, bejelöltük a térképen, merre jártunk aznap. Ez a közös beszélgetés- feladatmegoldás a következő napokban is része volt az esti programnak.

Másnap buszunkkal a hegyek közt kanyargó utakon érkeztünk meg Selmecbányára, Európa ezüstbányászatának egykori központjába. A sok kincsről, azok eredetéről szóló mondák, legendák meghallgatása után mi is lementünk a bányába. Izgalmas és érdekes volt köpenyben, fejünkön sárga védősisakban menni lépcsőn le, szűk járatokon keresztül, ahol utunkat csillék szegélyezték. A különleges, szinte a sziklákra épült város utcáin való sétánk után indultunk tovább: egy már ismert költőnk, Balassi Bálint egykori szülőhelye, Zólyom vára volt az következő állomásunk. A napot Besztercebányán zártuk, ahol szabadon nézelődhettünk az Óvárosban.

abalassiemlektablajanal-web.png

A 3. napon – immár ragyogó napsütésben – tettünk látogatást a Gombaszögi-barlangban. A csodás föld alatti termek,a boltozatról spagettiként függő cseppkövek, a képzeletnek szárnyat adó, cseppkőből készült természeti alakzatok (mint például Hófehérke és a 7 törpe,  a homok helyett fejét kőbe rejtő strucc, vagy a 3-fülű nyúl) vártak bennünket. Rozsnyó és a székesegyház megtekintése után indultunk Betlérre, az Andrássyak gyönyörű kastélyába.  Különösen érdekesnek találtuk a vadászkastély távoli vidékekről hozott állatait: a teknőst, az elefántot. A vacsora után most is elkészült a csapatokban a térképen való aznapi útvonal-bejelölésünk, majd képregényben foglaltuk össze a nap eseményeit.

acsoportmunka-szallason-web.png

A 4. napon két helyszín várt még ránk. Bátkán az ottani magyar alapiskola 6. osztályának tantermébe nézhettünk be, majd irány Kassa. A hatalmas székesegyház, II. Rákóczi Ferenc sírja,a  Rodostói ház – megannyi érdekes látnivaló. Kíváncsian hallgattuk mindazt, amit vezetőink megosztottak velünk. Különleges érzés volt Rákóczi fejedelem sírjánál, koszorúnkat elhelyezve, elénekelni a magyar Himnuszt.

2018. október 5. 18 óra: a 44, 7-es diák élményekkel telve, kissé fáradtan megérkezett az iskola elé, ezzel ért véget Felvidéken tett kirándulásunk. A szállásunkon esténként megírt élménybeszámolóinknak hála az emlékek bármikor újra felidézhetőek lesznek.

Nagyon szép táj a Felvidék, már szinte hiányzik az autóbusz, amely újra útnak indul velünk valami különleges helyre.

Juhász Katalin

aemlekkonyvbeiras-web.png