Múzeumi nap, 2018

Az Újpesti Szűcs Sándor Általános Iskola hagyományaihoz híven, idén is megtartottuk változatos helyszíneken és élményekben gazdag múzeumi napunkat. A nap eseményeiről Nagy Szilvia írt beszámolót, illetve gyűjtötte és rendezte össze a gyerekek tapasztalatait.

mzeuminap2018-headline.jpg

Ugyan a múzeumok világnapja hivatalosan május 18-án van, a tudásszomjas Szűcsösök nem várnak a tanév végéig! Hagyományainkhoz híven idén is megtartottuk változatos helyszínekben és élményekben gazdag múzeumi napunkat október 5-én.

Tanulóink a következő tartalmas programokon vehettek részt: Régi idők iskolája – kihelyezett foglalkozások, kézműveskedés, diavetítés, régi korok játékai, taneszközei (1. évfolyam), Vasúttörténeti Park (2. évf.), Természettudományi Múzeum (3. évf.), Mezőgazdasági Múzeum (4. évf.), Füvészkert, Grund (5. évf.), Budai vár, Hadtörténeti Múzeum (6. évf.), Petőfi Irodalmi Múzeum (7. évf.), Dohány utcai zsinagóga (8. évf.).

Arról pedig, hogy mi mindent tapasztaltak, tanultak, mennyire érezték jól magukat diákjaink, meséljenek inkább ők maguk:

„A múzeumi nap kapcsán a Pál utcai fiúk nyomában járt iskolánk három ötödik osztálya. Pénteken tanárainkkal ellátogattunk a Pál utcai fiúk szobrához, ahol mindenki szelfizett az ott álldogáló pásztorokkal és a golyót gurító Pál utcai fiúkkal. Ezt követően egy órát játszottunk azon a helyen, amiért a csata zajlott, azaz a Grundon. Volt szerencsénk megtekinteni a vörösingesek bázisát is, a Füvészkertet. Láttuk, hogy hol bújt el a hős Nemecsek, és növényeket is simogattunk! Nagoyn jól éreztük magunkat ezen a napon.”

(Mile Petra 5.c)

Október 5-én az osztállyal ellátogattunk a Hadtörténeti Múzeumba. Egy hosszú utazás és rövid séta után meg is érkeztünk. A múzeum bejárata előtti ágyúkra pihentünk le, majd következhetett is az előadás! Mi a lőfegyverek kiállítását néztük meg. A tárlatvezetőnk nagyon vicces volt és érdekes dolgokat mesélt. Mindent részletesen elmagyarázott. Egészen a honfoglalástól napjainkig átfutottunk mindent röpke 1-2 órában. Ezután meg is foghattunk néhány fegyvert a termekben, sőt, még azt is kipróbálhattuk, hogy hogyan lehet megtölteni egy fegyvert. (Persze csak játékból.) Még lányként is élveztem! Amikor végetért az előadás és elindultunk hazafelé, egy kicsit megálltunk, hogy gyönyörködhessünk a kilátásban és ellőttük az év első osztályfotóját is. Szerintem nagyon jó hagnulatban telt a nap!”

(Malmosi Dorka 6.b)

„Gondoltad volna, hogy lesz olyan múzeum, amelynek látogatása 10-est ér? Többek szerint ugyanis ez volt az eddigi legjobb múzeumlátogatásunk. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Ki vagyok én?” című, Petőfiről szóló kiállítását látogattuk meg. Tetszettek a különböző interaktív, csoportban megoldandó feladatok. Ezek a mi korosztályunkhoz nagyon közel álltak, például rap-szöveg írása vagy Facebook-profil készítése Petőfi számára. Különösen tetszett az, hogy a kiállítás termeiben a nemzeti színeink jelentek meg. Több csoportban tekintettük meg a kiállítást, ahol szórakoztató keretben, különlegességeket, érdekességeket elmesélve mutatták be a tárlatot a vezetőink. Sok olyan dologról is hallottunk, amiről eddig nem is tudtunk. Mindezt  megfűszereztük az általunk elkészített feladatok bemutatásával.”

(Licskai Zalán, Kovács Soma 7.b)

„A múzeumi napon a Dohány utcai zsinagógába mentünk a 8. évfolyammal. Ez a második legnagyobb zsinagóga a világon. Mikor odaértünk, három vezetőt kaptunk, osztályonként egyet. Az egészben különösen jó volt, hogy tableteket is használhattunk, amiken videókat nézhettünk. Sokkal élvezhetőbbé, különlegesebbé, úgymond igazán XXI. századivá tették ezzel a kirándulást. Persze a memóriánkat is frissíteni kellett, mivel amiket történelemórán tanultunk a témával kapcsolatban (évszámokat, neveket, stb.), újra elő kellett bányásznunk, hogy képben legyünk. Megnéztük belülről a zsinagógát és beszéltünk a zsidó nők és férfiak öltözködéséről, a kötelességeikről, a vallás komolyságáról. Például az ortodoxoknál a nők leborotválják a hajukat, parókát vesznek fel és arra kendőt kötnek, a férfiak pedig kipát hordanak. A kertben megnéztük a zsidó tömegsírt is és az Életfát, ami egy fémből készült életnagyságú szomorúfűz. Nekem legjobban az az érdekesség tetszett, hogy a sírokra nem virágot tesznek, hanem köveket, mert azok örökké megmaradnak. A kirándulást a gettófal megtekintésével fejeztük be.”

(Berta Lili Kira 8.c)

muzeuminap2018-also.jpg

muzeuminap2018-felso.jpg